2014. november 16., vasárnap

13. fejezet - Titok

Sziasztok!
Ne haragudjatok,hogy csak így este hoztam a részt,de egész nap takarítottam és megérte. :) A mai rész kicsit rövidebb mint a nálam megszokott,de úgy gondoltam, így jobban fejezetre lehet tagolni a dolgokat. Szomorúan tapasztaltam, hogy az előző részhez nem érkezett pipa. Ne hagyjatok kétségekben,pipáljatok :)
Szép estét,
Sparkling Angel



- Léa, ébren vagy? Léa, kelj fel!

Hallottam,hogy szólongatnak,de nem nagyon akaródzott kinyitnom a szemem. Amikor végre megtettem, láttam, hogy odakint sötét volt. Vagyis átaludtam a napot. Remek. Csak ekkor vettem észre,hogy az ágy szélén ült valaki. Blanche. Láthatóan már teljesen rendbejött az Eve-vel történt incidens óta.

-      Ó, Blanche. Jó reggelt. – nyöszörögtem álmosan, mire felnevetett.
-      Inkább „Jó Estét!”, Léa! Már órák óta várom hogy felébredj!  Beszélnünk kéne.
-      Kérek két percet, csak felöltözöm.

Amíg átöltöztem azon gondolkodtam,vajon miről akarhat velem Blanche beszélni. Esetleg le akar tolni azért,mert nem avatkoztam közbe,amikor Eve rátámadt? Vagy esetleg valami gond van Jasonnel? Bár vele szerintem mindig van valami. Végül szorítottam még egy utolsót a ruhámon,majd átmentem Blanche-hez.

-      Blanche, itt vagyok,mondd mi történt. – semmi válasz. – Jason csinált valamit? – megrázta a fejét. – Akkor… már megint Eve neked támadt? Esetleg Frideric csinált valamit? – mindannyiszor nem volt a válasz. Hát akkor áruld már el,hogy mi történt, Blanche!
-      Te nem érzed úgy, hogy valamit titkolnak előlünk? – szólalt meg végül. Először gondoltam felnevetek, hogy „ugyan már!”, de látva a tekintetét,ami komolyságot tükrözött, elgondolkodva leültem mellé az ágyra.

Van Blanche kérdésében valami nyugtalanító. Aztán eszembe jutott a pár nappal ezelőtt történtek. És most nem arra gondolok,hogy megcsókolt. Hanem, amikor kétségbeesetten valami bukásfélét emlegetett. Mert, hogy most Blanche,jobban túléli,mint én. És ekkor leesett. Blanche erre céloz! Hogy nem sziklaszilárd a helyzetünk itt! De miért? És vajon Blanche tudja,hogy állítólag előnyben van hozzám képest?

-      De, Blanche,azt hiszem van benne valami. Te ez miből gondolod?
-      Emlékszel,mikor Cybelével hármasban sétáltunk a kertben?
-      Amikor arról mesélt,hogy mennyire szoros és erős kapcsolat van a vámpír és a teremtője között?

-      Igen. Mesélt akkor egy csomó mindenről. Aztán volt egy mondata,ami csak nemrég nyert jelentőséget számomra. Miután Ana azt mondta, hogy mi még sehol sem állunk a családi hierarchiában.
-      Ana talán arra célzott,hogy nem vagyunk még a család tagjai?

-      Igen, én is pont erre gondoltam. – bólintott. – Csak azt nem értem ha eleve már csak minket választottak ki,akkor mit kéne még tenni ahhoz,hogy ténylegesen a család tagjai lehessünk?
-      Talán… - szólaltam meg végül pár percnyi csönd után -, talán meg tudhatnénk pár dolgot erről..
-      Ajj, Léa, és mégis hogy? Menjek oda Anához,és kérdezzem meg mit csinálunk rosszul?
-      Én éppenséggel nem őrá gondoltam. Hanem Jasonre és Paolora. – láttam ahogy a másodpercek alatt leesik Blanchnek mire gondolok,és felcsillant a szeme. – Ha másoknak nem,nekik őszintének kell lenniük velünk. És erre neked még nagyobb esélyed van.
-      Mégis miért?

-      Együtt vagytok Jasonnel nem?
-      Hát… nem is tudom. Azt hiszem igen. – láttam, hogy elbizonytalanodott kérdésemre. Akkor ez bizony érzékeny terület.
-      Hát, ha azt mondod, hogy igen – feleltem óvatosan -, akkor minden esélyed megvan,hogy megtud. A nővérem mindig azt mondta,hogy a kapcsolatnak az alapja a feltétlen bizalom,és hogy ne hazudjunk a másiknak.
-      Rendben. – sóhajtott fel. – Teszek egy próbát.

-      Szuper! Ígérem én is igyekszem majd Paoloval.
-      Amúgy csak hogy tudd, azt hiszem Paolo gyűlöl engem.
-      Tessék?! De, hát… - a mondatomat azonban már nem tudtam befejezni,mert nyílt az ajtó és belépett rajta Frideric.


-      Hölgyeim!

2014. november 12., szerda

12. fejezet - Amikor a múlt kísért...

Sziasztok!
Ne haragudjatok a késésért, a szolgáltató elég nagy szemétláda volt, kétszer mentem be hozzájuk,hogy kapcsolják vissza... Most viszont itt vagyok,és hoztam a következő részt, amiből egy kicsit talán jobban megismerhetitek Léát! Illetve jó lesz emgjegyezni ezt a részt a későbbiekre! ;) Kommenteket pipákat előre is köszönöm, ha adtok!
Plusz jó hír,hogy a héten még egyszer jövök a szokásos napomon,vasárnap!
Puszik,
Sparkling Angel



A fényűző LaCourte bárteremben voltam, és Chrissyvel  egy 1-10-ig terjedő skálán a terem agglegényeit osztályoztuk, és igyekeztük kitalálni,vajon melyikőjük kér fel minket,és kibe fogunk belehabarodni… Azon estén, mintha csak facér férfiakkal lett volna tele a terem, Chrissy csak úgy zsongott, élvezte, hogy testvére helyett ő részesül több figyelemben a férfiak részéről. Mondjuk, Chrissy mellett nekem is elég sok figyelem jutott, amit kifejezetten élveztem is,ugyanakkor tudtam, hogy a többségük a nálam gazdagabb LaCourte-lányokra fájt a foga. Néha kicsit bosszantott is..

És akkor belépett a terembe a férfi,akitől a szívem megdobbant: Alexander. Magas, szőke hajú kék szemű, makulátlan külsejű férfiú volt. Ekkor már három hete ismertem, és sokszor az utcán is összefutottunk. Most is egyenesen felém vette az irányt,miután megtalált a nagy tömegben.

-      Léa. – csókolt kezet.
-      Alexander. – és rámosolyogtam,amit viszonzott.

És elvezetett a táncparkett felé. Felemelő élmény volt vele táncolni, Chrissy mindig irigykedett is,hogy nem talált egy ilyen partnert magának. Azt fejtegettük,mikor vall nekem szerelmet, és őszintén szólva, vágytam is rá,pláne azok után, hogy hagytam, hogy megcsókoljon. De, jó volt vele lenni, lehetett vele beszélgetni,úriember volt a számomra.

-      Léa, menünk ki a kertbe sétálni, beszélnem kell veled. – súgta a fülembe így aztán, kart karba öltve elhagytuk a báltermet, és a kert felé indultunk.
-      Ne haragudj, hogy ilyen messzire elsétáltunk azért, hogy beszélgessünk, de, ez nem tartozik másokra.
-      Alexander, mi a baj? – kérdeztem aggódva. Csak ne legyen mennyasszonya, könyörgöm,könyörgöm!
-      El kell hagynom egy időre a várost. Nem,nem tudom mennyi időre – felelte,amikor látta, hogy kérdezni akarok – remélem, 1 hónapon belül visszatérhetek,de, lehet,hogy csak a báli szezon után térek vissza.
-      Alexander… - suttogtam. Nem akartam,hogy elmenjen.
-      Kérlek Léa, figyelj rám! – és letérdelt elém. – Nem árulhatom el,hova megyek és miért nem, de, a családomat kell védenem. Legszívesebben vinnélek magammal,de, féltelek,és nem akarom, hogy bajod essen.
-      Alexander,tudod, hogy nem kell féltened.
-      Tudom. De szeretném,hogy itthon maradj. Léa, ne sírj,mennem kell. Kérlek légy erős. Csak miattad teszem és sietek vissza. Kérlek, ne mondj igent senkinek… - suttogta.
-      Alexander – és figyeltem,gyönyörű,mélykék szemeit -, engem addig,senki nem fog megcsókolni,amíg te vissza nem érsz,és meg nem csókolsz újra.
-      Úgy legyen. – mosolyodott el, és hosszan,szívbemarkolóan megcsókolt…


Verejtékben izzadva riadtam fel álmomból. Kerestem valami biztos pontot a szobámban, de rájöttem, hogy már nem otthon vagyok. Rázott a hideg, és éreztem,ahogy a könnyek végigcsordultak az arcomon.

-      Léa… - suttogtam magam elé. – Alexander halott. Halott…

Kikeltem az ágyamból és az ablakhoz léptem. Meredten bámultam a csillagos éjszakát. 1 éve nem kísértett már ez a rémálom. A búcsúesténk első évfordulóján abbamaradt. Nem tudom, miért. A mai napig nem bírtam kiheverni a pillanatot, amikor megérkezett a távirat az édesapjától,hogy Alexandert lelőtték. Pokoli volt. És mindig abban reménykedtem,hogy jobb lesz, ha lefekszem és alszom,de nem… mindig előjött ez az álmom,újra és újra kellett néznem.

Magamra kanyarítottam a köpenyem és elindultam lefele a szobámból, meg sem álltam,addig a kis kerti padig,amit úgy szerettem. Leültem, a falnak támasztottam a hátam,és hagytam, hogy a gondolataim és az emlékeim eltemessenek…

Alexander volt az első,és eddigi egyetlen férfi, akit szerettem. Amikor megtudtam a halálhírt,mintha minden összeomlott volna bennem… A szüleim reakciója meg katasztrofális volt. Apám úgy döntött,hogy Alexander biztos mihaszna kérő volt,ezért minden este elvitt minket színházba vagy bálozni,hogy megfelelőbb párt találjak. Az nem érdekelte,hogy mit érzek… Egyedül Chloé vigasztalt,de ő akkoriban ismerkedett meg férjével, és 4 hónapra Alexander halála után eljegyezték egymást,és ennek hála Apám leszállt rólam… Viszont Alexandert sosem felejtettem el,de miután megszűntek a rémálmok,száműztem agyam legtávolabbi zugába.

Erre jön Paolo, és se szó se beszéd megcsókol, majd mintha mi sem történt volna,gyorsan elhagyta a szobát. És én utána Alexanderről álmodom. Mintha büntetne a túlvilágról, hogy megszegtem a fogadalmam.

-      De, hát meghaltál!... – suttogtam magam elé.

Paolo másképp csókolt. Birtoklóan,hevesen, szenvedélyesen. És én élveztem. Még most is beleborzongtam. Valami rosszat tettem netán?


Gondolataimból hirtelen kizökkentett, hogy láttam a pirosodó eget…

2014. november 10., hétfő

Netes gondok

Sziasztok!
Ne haragudjatok hogy nem hoztama  részt tegnap,holnapig biztos felkerül,de az internet meghalt otthon, csak telefonomon van onnan meg nem tudok részt felrakni :S ezt is a barátnőm gépéről írom két zh közt.
Szóval ezerszeresen ne haragudjatok! Dolgozom a problémán!
Puszik addig is
Sparkling Angel

2014. november 4., kedd

Díj

Szabályok:
- Köszönd meg a díjat annak akitől kaptad!
- Írj 10 dolgot magadról
- Válaszolj 10 kérdésre
- Írj 10 kérdést
- Küld tovább 10 embernek
Köszönjük szépen a díjat Linának :)))

Raquel:
10 dolog magamról:

  • imádom a modelleket
  • 10 éves korom óta Forma-1 függő vagyok
  • azóta egy futamot sem hagyok ki
  • szégyen szemre elaludtam viszont a tegnapin (mentségemre legyen mondva előtte 10 órát dolgoztam, plusz unalmas volt)
  • példaképem Raquel del Rosario és Behati Prinsloo
  • megyek a One Direction bécsi koncertjére
  • csak harrys fanfictionöket írok és csak ilyeneket olvasok 
  • pedig a többieket is bírom
  • ma elmentem csirkemellet venni és csak azt felejtettem el venni :D
  • jelenleg a 22-es csapdáját olvasom.
Sparkling Angel 10 dolog:
  1. pókfóbiám van
  2. régebben horgásztam
  3. jövő év elején emgyek Epica koncertre és már várom nagyon
  4. szerintem a tegnapi forma1 nem volt unalmas,ellenben az előtte lévő Orosz GP igen (boccs Raquel :P)
  5. Ha már forma1 akkor Alonso és Bottas
  6. rendezvényszervező asszisztensként dolgozom jelenleg
  7. és még törit is tanítok
  8. jelenleg a kedvenc tárgyam az egyetemen a magyar plitikai rendszer alapjai(nem,nem száraz)
  9. néha legszívesebben férjhez mennék az ágyamhoz
  10. mostanában egy régi  fanficemet írom át
Válaszom 10 kérdésre: (Sparkling Angel válasza a lila színű;))
1. Mi ad ihletet egy történethez? Néha minden, néha semmi. Általában csak beleképzelem magam a szituációba és magától jönnek az ötletek. Egy kép, egy zene,vagy egy gondolatfoszlány is lehet,és utána a képzeletemre bízom.
2. Mi a kedvenc időtöltésed? Az írás és az alvás. Imádok aludni. Írás,barátnők,fotózás.
3. Mit gondolsz a negatív kritikákról? Főleg megfogalmazás és hangvétel kérdése. Én elég rosszul tűröm a kritikát, de ha tudom, hogy csak segíteni szeretnének vele, akkor lenyelem és elgondolkozom rajta. Én meghallgatom a kritikát,de szerintem senki se szereti ha fikázzák. yanakkor ha építő jellegű elgondolkozom rajta,és lehet megfogadom.
4. Mi alapján választod ki a főszereplők arcát? Az alapján, hogy hogyan képzelem el a karaktert. Vannak olyan történeteim is azonban, hogy már tudom kit akarok főszereplőnek és az után alakítom ki a személyiségét. Ha konkrétan tudom kit keresek,akkor órákat töltök a gép előtt,hogy megtaláljam. De általában mindig ott lebeg a lelki szemeim előtt,hogy hogyan képzelem el az adott karaktert.
5. Írtál már fanfic-et? Főleg ezzel foglalkozom. Tudnék írni egyedi sztorit is, de valahogy jobban szeretem a fanfictionöket. Khm,ez itt egy egyedi sztori Raquel <3 Igen én is írtamde én jobban szeretem az egyedi sztorikat.
6. Ha igen, miért pont ez a kategória? Karakterfüggő vagyok. Ha van egy ember, akibe "beleszeretek" akkor akaratlanul is elkezdek történeteket kitalálni vele. Ha valami megtetszik akkor le is írom. Egyet írtam, mert ott láttam magam előtt az egészet,de a legtöbb esetben én mindig valami újon gondolkodom.
7. Hiszel a szellemekben? Nem. Változó.
8. Van háziállatod? Nekem személy szerint jelenleg nincs, de a családnak több is. Kutya, nyúl, tengerimalac. Macsek,és teknős.
9. Hova utaznál legszívesebben, ha megtehetnéd? Jelenleg London van kitűzve célul, de legszívesebben Dél-Afrikába vagy Szingapúrba utaznék. London illetve Finnország.
10. Mi a kedvenc virágod? A liliom és a nárcisz. Orchidea

10kérdés:
Van mottód, ha igen, mi az?
Hogyan képzeled el magad 10 év múlva?
Miranda Kerr vagy Selena Gomez?
Van olyan, akire nagyon szeretnél hasonlítani? Ha igen miért?
Mit gondolsz a kabalákról valóban szerencsét hoznak?
Ha megtehetnéd,hova utaznál vissza a múltban?
Ha már ilyen témában írunk: szereted a vámpírokat és a vámpíros sztorikat? Ha igen,miért?
Egyedi sztori vagy fanfic inkább?
Mi a titkos vágyad?
Ha választanod kéne: család vagy karrier? És miért?

Küldjük a díjat:
  1. Il Capitano
  2. Stole my heart
  3. One summer in life
  4. 70. Viadal
  5. i don't do drugs
  6. Agapé
  7. Dance or Love?
  8. Babe, you love me?
  9. Learn to forget your past
  10. Egy spanyol csókja

2014. november 3., hétfő

11. rész - Az ébredés

Sziasztok!
Szóval először is ne haragudjatok rám azért, mert késtem ezzel a résszel, kissé szoros az időbeosztásom, így sokkal kevesebbet tudok írni, mostanában pedig a technika is csrbenhagy. Mindenesettre most itt vagyok az új résszel, remélem lesz olyan akinek tetszeni fog!
Ölel titeket:
Raquel

- Blanche!

Hallottam a lágy, női hangot magam mellett, de nem éreztem magamban elég erőt hozzá, hogy válaszoljak. Minden egyes tagom fájt, mintha eltört volna minden csontom, a fejem szét akart hasadni, és ha nem lettem volna hihetetlenül erőtlen, akkor ordítottam volna kínomban.

Csupán pár másodperce voltam tudatomnál, még nem álltak össze a történtek. Nem tudtam rá koncentrálni, a testemet érő impulzusok még túlságosan erősek voltak.

- Blanche!

Egy férfihang. Ez már kellemetlenebb volt, fejem megsajdult, ahogy az utolsó szótagot megnyomta. Erőteljes, kissé rekedtes, erőteljes akcentus.

- Már fel kellett volna ébrednie.

Felébredni. Kinek? Nekem? Nem, nem szeretnék. Ha felébredek, akkor megint csak szenvedés lesz, szóval nem. Nincs kedvem. Jelenleg békén hagynak, itt fekszem, jó nekem. Ha felébredek, akkor még több fájdalom jön. Nem tudom, honnan szedem ezt, de azt tudom, hogy igazam van.

- Ne sürgesd már, Jason. Mindenkinél máshogy zajlik le. Elég sok sérülést szerzett, Eve nem volt valami kíméletes.

Jason. Eve. Arcok ugranak be a nevekről, ismerősek, de még mindig nem tudom őket elhelyezni, Annyira kimerült vagyok.

- Csodálkoztok? Nem vagyok nagy rajongója, ellenben én is pont így reagáltam volna a helyében. Friderick neki fogadott hűséget, erre Blanche-sal csókolózik a háta mögött. Kivételesen tökéletesen megértem.
- Ezt úgy mondod, mintha közted és Friderick között nem lett volna semmi.
- Ugyan, Fridericknek jó ízlése van és egy ilyen szépségnek, mint én nagyon kevesen tudnak ellenállni. De nem igazán az esetem, szóval meghagytam Eve-nek.
- Szép próbálkozás, Ana, de ebben a szobában mindenki pontosan tudja, hogy Friderick hagyott ott téged, Eve miatt, teszem hozzá.
- Apróságokon nem szabad fenn akadni, Jason.

Hallottam a halk kuncogást. Friderick, Eve, Jason. Friderick, Eve, Jason.

Hirtelen ugrott be minden. Az intenzív csók, amit nem akartam igazán. Eve dühe, a fájdalom, amit okozott. A fuldoklás.

Felültem, szemeim tágra nyíltak. Körülöttem teljes csend volt, ha nem hallottam volna őket az előbb beszélgetni biztosra vettem volna, hogy egyedül vagyok. Az ablakokon vakító napfény ömlött be, minden nappali fényben úszott kivéve azt a kis részt, ahol én feküdtem. Kinyújtottam a kezem, leküzdhetetlen vágyat éreztem, hogy ismét a kezemen érezzem a Nap melegét.

- Nem ajánlom, még mindig éget - hallottam megszólalni magam mögött Jasont.

Hirtelen, egy mozdulattal fordultam meg, s magam sem igazán értem, de leguggoltam, kieresztettem szemfogaimat. Éreztem, ahogy elindulnak bennem a vadászfunkciók, a látásom és a hallásom élesebb lett, torkomon gesztikulálatlan üvöltés kúszott ki.

- Akkora barom vagy - a másik hang irányába fordítottam a fejemet, ahol nemsokára be is azonosítottam Anat. Rideg volt, érdektelen, úgy tűnt a legkevésbé sem izgatta, hogy éppen potenciális áldozatként tekintek rá. - Tudod, hogy érzékeny, meg kellett volna várni, amíg lehiggad.

- Azt hittem azért állunk a napfényben, hogy ne tudjon minket megtámadni - válaszolta ingerülten a fekete férfi, aki tekintetét egy másodpercre sem vette le rólam.
- Blanche, drágám - hmm. Selymes, kellemes hang, nyilván azé, akiét először meghallgattam, Cybele egy tétova lépést tett meg felém, mire összecsattintottam a fogsoromat - Innod kell, teljesen kiszáradtál. Most odacsúsztatok neked egy tasakot, rendben?

Ahogy mondta úgy is tett. Szemeimet végig a vérrel teli zacskón tartottam, megéreztem a szagát, nyálam ömleni kezdett a számba. Lejjebb hajoltam, mire Ana írisze összeszűkült, azonban kényszerítettem magamat, hogy egyhelyben maradja, így Cybele folytatta a mozdulatot, s pár másodperccel később már az emberi vér semmi mással össze nem téveszthető ízét éreztem a számban. A meleg végigfojt a torkomon, felmelegítve a gyomromat. Éreztem, ahogy izmaim ellazulnak, fejfájásom enyhülni kezdett, gondolataim tisztábbá váltak. Mikor félredobtam az üres tasakot sokkal jobban éreztem magam, bár még mindig éreztem a szomjat, ami továbbra is kíméletlenül kaparta a torkomat.

- Kérek még - szólaltam meg végül nagy nehezen, mire a többiek összepillantottak. Nem volt nehéz kitalálni, hogy azon viaskodnak teljesítsék-e kérésem - Szomjan halok - tudatosítottam végül, mire teljes döbbenetemre Jason tört meg.

- Rendben, de ez az utolsó - nyújtotta felém a következőt. Felálltam és odaléptem elé, már nem éreztem magamban leküzdhetett len vágyat, hogy megtámadjam, helyét egy más fajta érzelem vette át. Szívem hevesebben kezdett el dobogni, mikor ujjaink összeértek, torkomban gombóc keletkezett, gyomromon enyhe remegés húzott végig. Csodálkozva pillantottam fel rá, mire ő értetlenül nézett vissza. - Jól vagy?
- I-igen - dadogtam, majd leeresztettem a karom - Inkább, mégsem szeretném.

Gondolkozva nézett rám, mintha azt próbálná megfejteni mi is játszódhat le az agyamban. Végül feladni kényszerült megvonta a vállát, eltette a tasakot, majd fogta magát és kiment a szobából. Ott maradtam hát Anaval és Cybelle-el, mégis úgy éreztem egyedül maradtam, magányos lettem és szomorú. Tekintetemmel egészen addig az ajtót fixíroztam, amíg Ana meg nem köszörülte a torkát
.
- Minket már figyelembe sem veszel? - gesztikulált dühösen a spanyol lány, majd az ablakhoz sétált és határozott mozdulatokkal húzta be a függönyöket ezzel kiszabadítva engem kényszerű börtönömből - Most egy kicsit féltékeny, de majd vesz pár hideg fürdőt és minden újra szép és jó lesz!

- Ana - Cybelle felháborodott arckifejezése önkéntelenül mosolyt csalt az arcomra. Megszerettem ezt a két lányt, minden hibájuk ellenére. Nélkülük már nem is tudtam volna elképzelni az életemet, ugyanis olyasmit adtak nekem, amit eddig soha senkitől nem kaptam: önzetlen barátságot. Jó, Anára azt mondani, hogy önzetlen, barokkos túlzás, de ebben az esetben valóban azt éreztem, hogy benne egy olyan társra leltem, aki nem fog cserben hagyni.

- Nem értem mire gondolsz – válaszoltam neki, mert valóban ez volt a helyzet. Szavak véletlenszerű egymás után rakásának éreztem előző megjegyzését.
- Jaj, ne már. Vagy hazudsz, amiért legszívesebben úgy elintéznélek, mint Eve, vagy magadnak se vallod be, ami lehet még rosszabb.
Felvontam a szemöldökömet, nem is tudtam, hogy mit mondjak, tekintve, hogy továbbra sem tudtam mire célozgat.

-          - Oké – sóhajtott nagyot, majd lábait keresztbe vetve kényelembe helyezte magát. Én is visszatelepedtem az ágyra, amin az elmúlt pár órát töltöttem és feszülten figyeltem Anára – Te vonzódsz Jasonhöz, sőt talán meg merném reszkírozni, hogy szerelmes is vagy belé. Jason pedig tuti, hogy beléd van zúgva, amilyen furcsán viselkedik újonnan.

Először köpni-nyelni nem tudtam. Mármint. Persze, kedveltem Jasont nagyon és igen voltak köztünk olyan pillanatok, ami már túlmutattak a barátságon, ugyanakkor. Még messze nem nevezném ezt szerelemnek. Ő egy nagyon-nagyon nehéz személyiség volt, szeszélyes, vakmerő, mi garantálná azt, hogyha belészeretnék, akkor ő viszonozná az érzéseimet? Egyértelműen nem lenne bölcs dolog abba a hitbe ringatni magamat, hogy ez az ásó, kapa, nagyharang típusú történet lenne.

-          -  Tévedsz – vontam le a következtetést, s már csak kis felháborodással tekintettem barátnőmre.
-          .  Nem tévedek. Ha Fridericknél elmúlik ez a kis belehabarodás, akkor Jason is megnyugszik és akkor…

Nem tudta befejezni a mondatot, mert ebben a pillanatban berontottak az ajtón. Szó szerint. Paolo egy kérdés vagy kopogás nélkül nyitott be, kifejezetten haragosnak tűnt, ahogy Anara nézett, rólam és Cybelle-ről tudomást sem vett.

-         -  Mit mondtam neked? – kérdezte élesen, mire összerezzentem. Soha nem hallottam, hogy ez az alapjában véve kedves olasz fickó ilyen barátságtalanul beszélt volna bárkivel is.
-        -   Nem érdekel, hogy mit mondtál – Ana hangszínétől is megfagyott a vérem. A szobában mintha hirtelen vagy tíz fokot hűlt volna a hőmérséklet, a két vámpír között lévő feszültség kézzel tapintható volt. Cybelle-re tekintettem, aki azonban nem volt annyira meglepve ettől a kis közjátéktól, mint jómagam – Ha te azt a kis vörös szukát akarod pátyolgatni, az a szíved joga, de nekem ne merészeld megmondani, hogy mit tegyek.

-          -  Tehát, csak azért is az ellenkezőjét teszed annak, amit mondtam? – Paolo hangja szinte keserű volt, tekintete megtört. Mintha egy komoly szövetségest, egy szeretett személyt veszített volna el.
-         -  Miről van szó? – szóltam közbe csendesen, hisz annyit sikerült megértenem szóváltásukból, hogy Léáról beszélnek, azonban nem tetszett azaz él amivel Blanche említette.

Paolo végre felém fordult. Tekintete megvető, szinte maró volt, egyértelműen eltűnt belőle az a szívélyesség, amivel eddig irányomban viseltetett. Meghökkentem ellenséges magatartásától, nem igazán tudtam mihez is kezdjek ezzel, végül nem is kellett tovább töprengenem ugyanis hátat fordított nekünk és elhagyta a szobát. Ana érdektelenül fordult az ablak felé, mintha Paolotól az ilyen viselkedés mindennapos lett volna. Mondjuk, lehet, hogy az volt, nem ismertem olyan régóta, hogy az ellenkezőjét ne tételezhessem fel.

-       -    Mi volt ez? – tettem fel a kérdést, mire a másik két lány összenézett.
-       -    Semmi – felelte végül szűkszavúan Ana, ami nyilvánvalóan nem elégített ki engem.
-     -     Dehogynem – forgattam meg a szemeimet – Miért lett hirtelen ilyen… modortalan velem?
-       -   Ő Léa pártján áll – csúszott ki Cybelle száján, mire Ana egy figyelmeztető pillantást lőtt felé.
-        -  Léa pártján? – értetlenkedtem. – Mióta vannak pártok? Mit hallgattok el előlem?


Nem is vettem észre, de felálltam. Mióta itt voltam, azóta éreztem, hogy van valami amit nem mondanak el nekem, s ez az érzés, csak egyre erősödött bennem. Most azonban itt volt a lehetőség, hogy kiderítsem egészen pontosan mi is történik itt és nem voltam annyira ostoba, hogy csak úgy veszni hagyjam. Ana már éppen nyitotta volna ki a száját, mikor ismét kinyílt a szoba ajtaja. A két lány nyomban felállt és kislisszolt a látogató láttán, én pedig legszívesebben sikítottam volna, hogy ne hagyjanak egyedül vele. Az ajtóban ugyanis a ház ura, Friderick Bäcker állt.

2014. november 2., vasárnap

Jelenlegi állások

Sziasztok!

Tudom, tőlem szokatlan az ilyen témájú bejegyzés. Raquellel beszéltem a héten,azt mondta,még a héten hoz nektek új részt, és megegyeztünk abban,hogy ne csússzanak el nagyon az események ezért én most ezen a héten kimaradok. Ne haragudjatok,de tényleg nem szeretnénk ha szétfolyna a történet, és lennének dolgok amiket előbb lelövünk. Amint Raquel jön a követező résszel, én is hozom nektek! :)
És elnézést, nektek akarunk jobb olvasói élményt!
Szép vasárnapot!
Sparkling Angel